Kisebb korunkban, amikor itt jártunk öcséimmel, volt az étkezésekkor apánknak a rokonoknál, vendéglőkbe járva egy szava, amitől valamennyien összerezentünk az asztalnál. „Különlegessség!”, mondogatta vidáman, de mi már tudtuk, amivel szembe kell néznünk, arra a „különlegesség” a legenyhébb szó.

Az európai ízlésnek a vietnámi konyha hétköznapi terítéke is különleges, és igen finom. A helyi ételek rendkívül pikánsak és jók, a vietnámiak nagyon szeretik a csípős paprikát is, és furcsaság, hogy általában kicsit rágósabban hagyják a húst. Azonban amiről ez a bejegyzés szólni fog, az nem a tofu és a csípős-savanyú mártás lesz, hanem a hardcore távol-keleti specialitások, egy olyan ország legvadabb ételei és italai, ahol minden a kondérba kerül, ami mozog, és nincsenek tabuk a szeszfőzésben.

Halszag-saláta

A tengerparton élők egyik kedvence. Ez a zöld, alattomosan magát egyszerű salátalevélnek álcázó étel ízre zsenge zöldség, szagra azonban a kelet legforgalmasabb halpiacaival vetekszik. A felszolgálás közben a közelben lévő akváriumok dús vegetációja mindig is elgondolkodtatott, hogy vajon ez tényleg egy külön növény, vagy csak úgy kiveszik a halak alól. Mint kiderült, ez a növény valóban létezik, és a szaga szaporodási célból vonzza magához a rovarokat.

Kajmánteknős rántva és levesként

A jól megtömött aktatáska méretű, 3-4 kilós teknőc drága mulatság. A csontosabb részeket forró olajban kirántják és parmezánnal (!) szórják be, míg a nemesebb és ízesebb részeket (lábak, farok, fej, belsőségek) gyömbérrel, bambusszal és céklával egy nagy tálban összefőzik. A teknős még életében páncéljához tapadó részek jóval rágósabbak, nagyjából ahogy a jól átfőzött sertésbőr. Mellékelten mutatok egy képet a Hanoiban evett levesről és a vacsoránk alapjául szolgáló szegény pára fejéről:

Gekkópecsenye zöldségágyon, illetve fűszeres leguánfilé

Bizony-bizony, Vietnámban semmi sem kerülheti el az étkezőasztalt, még az olyan sikamlós, fürge jószágok sem, mint a gekkó vagy a leguán. A zsenge gekkó és az erősebb ízű leguán egészen addig akár a vadassal is összetéveszthető, amíg meg nem látjuk az árát: ez a kajmánteknős-vacsorával azonos szinten, tízezer forintnak megfelelő dongnál helyezkedik el. Általában zöld színű, varázsitalként pezsgő krokodil epés sörrel és kajmánvéres rizspálinkával szolgálják fel.

Csípős krokodilhús jázminrizzsel

Ennél az ételnél nagyon meglepődtem, hiszen egy az egyben úgy néz ki, mint egy jó adag bőrös malac kis húskockákra vágva. Hasonló helyzetben az árulkodó jel lehet a húsos rész világosabb színe. Az összhatás sokkal inkább csirkés, mint disznós, az említett bőrösmalac-hatással. A bőr felszínén nagyon halványan, tényleg alig észrevehetően még fel lehet fedezni a pikkelyek nyomát, ebből is rájöhetünk, hogy amivel szemezünk, az nem épp az akolból való.

Állatos pálinkák

Talán az egyik legismertebb helyi kuriózum a ginzenggel és különféle (többnyire mérgező) állatokkal, illetve azok testrészeivel megspékelt szeszesital. Ezek a néphiedelem szerint különféle nyavalyákra jók, a kígyó- és a szarv-pálinka nyilván potencianövelő, a skorpió és a pók szívbetegségek ellen, a gekkó érelmeszesedésre, és a többi.

A nekünk furcsa étkezési szokások közül az egyik az egymás táljába való ételszedés, ami itt általános és megtisztelő kedveskedésnek számít. Italozás terén ami nekünk különös lehet, hogy a sört általában kicsit koktélszerűen, sok jégkockával isszák. Hagyomány, hogy a fiatalabb férfiak az asztal elejéhez járulnak az idősebbek elé, és mindegyikőjükkel koccintanak minden alkalommal, mielőtt belekortyolnának a sörükbe. Szokás a kézfogás is minden koccintás és közös korty után.

A teljesség igénye nélkül egy lista a további helyi étel- és italkülönlegességekről:

Medve epe pálinka

Méhpálinka (egy kaptárnyi méh pálinkába fojtva)

Bakszarv és kecskehús pálinka (miután a szarv feloldódik a szeszben, a szaru külső részei szépen lebegnek az italban)

Krokodil epés sör (zöld színű, természetesen pezseg, úgy néz ki, mint valamiféle különös alkimista főzet)

Krokodilvéres pálinka

Tengeri kígyóból csavart tavaszi tekercs

Leguános tavaszi tekercs

Sült rovarok (pl. rántott madárpók, kabóca-saslik, etc.)

Patkánypörkölt

Kutya nyárson, gyömbérrel és lime-mal bedörzsölve

Vemhes tarisznyarák saját tojásaival együtt megfőzve

Királykobrás-ginzenges rizspálesz

Varjú-, holló- és saspálinka (egészben eltett madarakkal, gyakran madár alakú üvegben)

Jó étvágyat! :)

Mivel az ősi szellemekbe, jótékony lelkekbe és jövendölésekbe vetett hit itt még mindig ugyanolyan erős, mint ezer évvel ezelőtt, a következő bejegyzésemből a helyi családi – főként temetkezési és megemlékezi – hagyományokról és a nagy befolyással bíró hétköznapi hiedelmekről fogok írni.

(Megj.: a kepen forro kokusztejben elevenen megfott garnela lathato. Allatos palinka: http://www.moolf.com/images/stories/Interesting/The-famous-snake-wine/The-famous-snake-wine-1.jpg ; http://www.oneinchpunch.net/wordpress/wp-content/uploads/2008/06/snake-wine.jpg)