Kissé sietve írom le ezeket a sorokat. Pár órán belül Ho Chi Minh városba repülök, ahonnan holnap hajnalban busszal indulunk tovább Kambodzsába. A négy napos kambodzsai kirándulás első napján tizenkét óra utazás után megérkezünk Siem Reapbe, amely az Angkor romvárosába vezető felfedezőutunk kapuja lesz. Útközben megállunk Trang Bang híres iparvárosában is, ahol Nick Ut világhírűvé vált Pulitzer-díjas fotói készültek a vietnámi háború során, és útba ejtjük az egykori Csampa Birodalom népének utolsó lakott városát. Vacsorázni már a célállomáson, Siem Reapben fogunk, és miközben kipróbáljuk a khmer konyha specialitásait, megcsodálhatjuk az apszarák előadását, akik állítólag Angkor „égi táncosnőinek” feltámasztott mozgásművészetét fogják bemutatni.
A második napon belépünk Angkor ősi romjai közé. Állítólag az őserdő olyannyira megfojtotta mára a romokat, hogy számos fa eltávolításával maguk a gyökerek szorításában létező épületek is összeomlanának (kép: aquanauta.hu). A naplementét a szakrális szimmetriával megkomponált város tetején, a Bakheng-hegy templomából fogjuk megcsodálni.
Kambodzsai utunk harmadik napján eljutunk Phnom Penhbe, ahol meglátogatjuk a város számos vallási emlékművét, mint amilyen például az Ezüst Pagoda is, amely nevét a padlózatát borító ötezer, darabonként egy kilogrammot nyomó ezüstlapról kapta. Abban reménykedem, hogy valahogy eljutunk a Tuol Sleng Középiskolába és a Phnom Penhtől kilenc kilométerre elterülő kopár földekre („the Killing Fields”), melyek Pol Pot rémuralmának legtragikusabb emlékhelyei.
A negyedik napon hazaindulunk, de még Ho Chi Minh város előtt meglátogatjuk a világ talán legfurcsább vallásának, a Cao Dainak a központját. A kaodaisták a szentlélek kiáramlásának tartják többek közöst Buddhát, Jézust, Mohamedet. Hetven szentjük között olyan nevek szerepelnek, mint Jeanne d'Arc, William Shakespeare, Winston Churchill vagy épp Lenin. E különös vegetariánusok úgy imádkoznak, mint a mohamedánok, egyházuk felépítése azonban a katolikus egyházhoz hasonló: apácáik, papjaik, püspökeik és bíborosaik, sőt, pápájuk is van. E hasonlóság az ő nézőpontjukból nem is csoda, hiszen Isten atya és Buddha anya e két vallást: a katolicizmus és a Cao Dait teremtette meg saját kezűleg. Az 1926-ban alapított vallásnak, ma kb. három millió követője van, templomuk különös ötvözete a gótikus templomok, pagodák és mecsetek építészeti megoldásainak.
Ezek után lehet, hogy hosszabb-rövidebb kirándulásokat teszünk majd Ho Chi Minh város környékén, például a Mekong-folyó termékeny deltájához. A következő poszt hiánypótló lesz, a vietnámi konyha ténylegesen ízletes, ínycsiklandozó ételeiről lesz szó, ezután pedig a vietnámi emberekkel kapcsolatos pozitív élményeimről írok majd, a déli kirándulás élménybeszámolóinak közbeszúrásával. Nem tudom, mennyire fogok tudni beszámolni a következő nyolc napban az élményekről, addig is, fogadjátok sok szeretettel öcsém, Róbert vendégposztját a vietnámi nyelv különlegességeiről, és talán majd még valami másról is.
